vés A: 1211 ? Vehseh [sz.] [szn.] (PRT. 10: 516); 1395 k. veʒew [sz.] (BesztSzj. 758.); 1405 k. viſe [sz.] (SchlSzj. 1320.); 1585 k. Vėsẃ [?✐] (Gl.) J: 1 1211 ? ’szilárd anyagba vájatot, lyukat metsz; metszve alakít | meißeln; schneiden’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1651/ ’ás | graben’ (Zrínyi: MM. 1: 31); 3 [állandósult szókapcsolatokban] 1830 ’emlékezetébe, szívébe fogad | einprägen, einschärfen’ (NSz.) Sz: véső 1395 k. ‹fn› ’acélból készült, rendszerint széles élű, egyenes végű, lapos, általában nyéllel ellátott éles szerszám | Meißel, Stichel’ (↑)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (V.) väńtʹ ’felvág, hasít’; zürj.  (Vm.), (AV.) ve̮ź ’ferdén átvág’; finn veitsi ’kés’, veistä- ’farag, megmunkál’ [fgr. *ßaŋćɜ ’vág; kés’].  ⌂  A rokon nyelvek megfelelőinek esetleges igenévszói természete a magyarban nem figyelhető meg. A magyarban a *ŋć > *γć > *i̯ć > s hangváltozással is számolni kell. A jelentésekhez vö. ném. schneiden ’késsel feloszt’ : einschneiden ’késsel bemetsz’ szavakat.

☞ NyK. 67: 128; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ vásikUN UEW. № 1132