vén A: [1093–1095] ? uueinic [sz.] [hn.] (PRT. 1: 591); 1138/ vene [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1138/ ? vín [szn.] (MNy. 32: 133); 1372 u./ ven aʒont (JókK. 92); 1546/ vuͤn (HoffgreffÉn. Z2a); 1550/ voͤn (HoffgreffÉn. M4a); 1562 vényeknec (NySz.); 1863 vinyebb (Kriza [szerk.] Vadr. 523) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’(nagyon) öreg; vmihez, vkihez képest már nem elég fiatal, nem elég zsenge | (sehr) alt; (verhältnismäßig) nicht jung genug’ # (↑); 2 1517 ’bölcs, sokat tudó, tapasztalt | weise, bewandert’ (DomK. 4); 3 1787 ’ősi, régi | ursprünglich, altüberliefert’ (NSz.); 4 1794 ’vmely állapotban már sok időt eltöltött, éltes, koros | betagt’ (NSz.) | ‹fn› 1 1416 u./¹ ’öregember | Greis’ (BécsiK. 106); 2 1416 u./¹ ’vmely közösség koros, bölcs, tekintélyes, vezető szerepű tagja | Person im Ältestenrat’ (BécsiK. 145); 3 1416 u./² ’ős, előd, régen élt ember | Urahn(e)’ (MünchK. 11ra) Sz: vénség 1395 k. venſeges [sz.] ’idős kor, öregség | hohes Alter’ (BesztSzj. 61.); 1636 ’nagyon idős, koros személy | sehr alte Person’ (NySz.) | vénséges 1395 k. (NySz.) | vénheszik, vénhedik 1416 u./² m͡gvenheʒel ’(nagyon) megöregszik, megöregedik | (sehr) alt werden’ (MünchK. 108ra); 1508 meg venho̗ttem ’ua.’ (DöbrK. 88) | vénül 1416 u./³ veno̗ltiglen [sz.] (AporK. 65) | vénhül 1509 Kyuuenhelew [sz.] [szn.] ’(nagyon) megöregszik, megöregedik | (sehr) alt werden’ (OklSz.) | vénít 1755 vénítö́ [sz.] (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. zürj.  (FV.) vener ’öreg, rossz, kopott’ [fgr. *ßᴕ̈nɜ ’régi, öreg’]. A magyarázat jelentős nehézsége a távoli rokonság és a zürjén csekély számú adata.  ⌂  A -h denominális igeképzős származékszavához vö. bűnhődik (→bűn), hirheszik (→hír) stb.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1180