vásik A: 1430 k. megwaslalt [sz.] (SchlSzj. 2157.); 1512 k. wassobtaknak [ɔ: wassotbaknak] [sz.] (WeszprK. 147); 1527 vaſothſagokath [sz.] (ÉrdyK. 291); 1838 vásik [▽] (NSz.); 1895 vás (NSz.) J: 1 1430 k. ’〈fog fanyar v. savanyú ételtől〉 érzéketlenné v. kellemetlenül érzékennyé válik | abgewetzt werden; verderben 〈haupts. Zähne〉’ (↑); 2 [bele~ik a foga] 1540–1553 ’vmely vállalkozása kudarcot vall | mißglücken’ (RMKT. 6: 83); 3 [főleg ~ik a foga vmire] 1554 ’nagyon vágyik vmire | wünschen, etw zu bekommen’ (NádLev. 13); 4 1667 ’bevájódik, belemélyed vmibe | sich einsenken’ (Lippay: PosoniK. 3: 82); 5 1897 ’apránként elkél, elfogy | nach und nach ausgehen, schwinden’ (MTsz.) Sz: váslal 1430 k. vaſlalvan [sz.] ’megköszörül, lekoptat | abwetzen’ (↑); 1510 [sz.] ’fáraszt, kínoz | quälen, peinigen’ (MargL. 46) | váslik 1430 k. meguaslany [sz.] ’lecsiszolttá, lekopottá válik, elromlik, tönkremegy | abgewetzt werden, verderben’ (SchlSzj. 2151.) | vásott 1512 k. ’szertelenkedő, rendetlen, csintalan | ungezogen’ (↑); 1560 k. ’kopott | abgewetz’ (GyöngySzt. 257.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) ašk- ’(össze)gereblyéz, összeránt; lekapar, ledörzsöl, levakar’; osztj.  (Vj.) wocaytd-, wočəγə-, (O.) osi- ’vakar, kapar’; zürj.  (Sz.) vušti̮- ’vakar, kapar, dörzsöl’; votj.  (Sz.), (K.) vušt- ’ua., esztergál, farag’ [fgr. *ßačɜ- ’vakar, kapar, dörzsöl’].  ⌂  A fgr. *č > m. s hangváltozáshoz vö. →füst, →kés stb. A szó visszaható jelentése a visszaható igeképzőként értelmezett -ik szóvégződéssel függ össze. A vásott  (↑) befejezett melléknévi igenév ’neveletlen’ jelentése arra utal, hogy a szónak egy elvont ’erkölcsileg elromlik’ jelentése is volt; vö. szintén →romlik. Az 5. jelentés a →váj népetimológiás hatására jött létre.

☞ NyK. 53: 260; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ váj, vésUN UEW. № 1101