válik A: 13. sz. közepe/ ? ualmum [ɔ: ualnum ~ ualnam] [sz.] (ÓMS.); 1416 u./¹ èlualic [▽] (BécsiK. 262); 1541 vāllik (Sylvester: ÚT. 2: 16); 1664/ vál (NySz.) J: 1 13. sz. közepe/ ’elszakad vkitől, elhagy vkit; elkülönül, eltávolodik | von jmdm scheiden; sich absondern, trennen’ # (↑); 2 [(el)~ik] 1525/ ’házassági együttélést megszakít, megszüntet | sich scheiden lassen 〈Ehe〉’ # (TörtTár 1908: 83); 3 1527 ’változik, vmilyenné lesz | (zu) etw werden’ # (ÉrdyK. 282); 4 [el~ik, (R.) meg~ik] 1536 ’kiderül, eldől | es entscheidet sich’ # (Pesti: Fab. 57a); 5 1584 ’akad, kerül, található | sich finden’ (NySz.); 6 [be~ik] 1877 ’beigazolódik, igaznak bizonyul | sich bewähren’ # (NSz.) Sz: váladék 1815 Váladék (Szily: NyÚSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) wɛ̮jl- ’lemegy, leszáll, enged, bocsát’; osztj.  (V.) waγəl- ’leszáll, lesüllyed’; cser.  (KH.) wale- ’leszáll, leereszkedik, lemászik’; md.  (E.), (M.) valgo- ’leszáll, leereszkedik, lemegy; lenyugszik, lemegy ‹égitest›; leereszkedik, leszáll ‹madár›’; finn valkama, (R.) valka ’kikötőhely, gázló’, (N.) valka- ’önt, folyik’; lp.  (norv.) vuol'ge- ’elmegy, eltávozik, elindul, útnak indul; vhol van, található; lesz, válik’ [fgr. *ßalka- ’leszáll, lemegy’].  ⌂  A szó belseji *lk > m. l hangváltozáshoz vö. →halad, →szál¹̮ stb. Az elsődleges, konkrét ’elmegy; eltávozik’ jelentésből a magyarban főleg elvont jelentések keletkeztek.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ kivált, magvaváló, választ, válfaj, válság, vált, váltigenUN UEW. № 1110