uzsonna A: 1395 k. oſſana (BesztSzj. 1242.); 1405 k. vſunna (SchlSzj. 1830.); 1521 Wsanna (OklSz.); 1533 Osona (Murm. 2102.); 1538 oſonna (Pesti: Nomenclatura M3); 1544 usonnara (OklSz.); 1577 osonnja (KolGl.); 1642 ozsonya [✐] (MonTME. 5: 110); 1647 osánna (NySz.); 1781 ósonjára (NSz.) J: ’kisebb délutáni étkezés | Vesper(brot)’ # Sz: uzsonnál 1643 uſonálnac (Comenius: Jan. 112) | uzsonnázik 1763 uzsonnázni [sz.] (Nyr. 32: 93)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. užina ’vecsernye, vacsora, uzsonna’; le.  (N.) jużyna ’ua.’; or. ужин, (N.) ýжина ’estebéd’; stb. [< szláv *ugъ, *jugъ ’dél ‹égtáj›’; vö. →jugszél]. A szláv szó eredeti jelentéséhez és jelentésváltozásához vö. szln. južina ’ebéd’, mala južina ’vecsernye, vacsora, uzsonna’, tkp. ’kis ebéd’ (’ dél ‹égtáj›’) alapján; a ’dél ‹égtáj›’ és a ’Dél ‹napszak›’ jelentések összefüggéséhez vö. →dél.  ≋  Megfelelői: ném.  (au.) Jause; rom.  (N.) ojína: ’vecsernye, vacsora, uzsonna’.  ⌂  A változatok hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 543; TESz.; EWUng.→ jugszél