utca A: 1337 Purusucha, Jobwlcha (OklSz.); 1574 ochara (Ethn. 95: 244); 1575 vtzánként (Heltai: Krón. 63b); 1577 úcza (KolGl.); 1708 Útſza (Pápai Páriz: Dict.); 1715 Utczadeákja (OklSz.) J: 1 1337 ’〈városban, falun〉 közlekedési útvonal | Gasse, (Stadt)straße’ # (↑); 2 1533 ’piac | Marktplatz’ (Murm. 402.) Sz: utcácska 1416 u./¹ vcaւkabā (BécsiK. 239)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. ulica; szlk. ulica; or. улицa; stb.: ’utca’ [eredeti jelentése ’mélyút, szurdok’ < szláv *uljь ’üreges fa; méhkaptár’].  ≋  Megfelelője: rom. uliţă ’utca’.  ⌂  Az ulca változat a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével keletkezett; vö. →málna, →pálca stb. A még néhány nyelvjárásban élő úca változat keletkezéséhhez az l kiesése által bekövetkezett pótlónyúlás vezetett. A szó hangalakja és főleg az írásmódja egyértelműen az →út szó által népetimológiailag meghatározott. A 2. jelentés csak Murmelius szótárában adatolt, ahol azonban többször előfordul a lat. forum ’piactér’ jelzős szószerkezet fordításaiban. – Moldovában a (N.) ulica ’szűk utca’ a románból származik (↑).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 542; TESz.; EWUng.→ zsákutca