utasít A: 1745 utositnak (MNy. 6: 318); 1771 útasítani [sz.] (NSz.); 1774 utasitom (NSz.) J: 1 1745 ’irányít; útbaigazít | lenken; jmdm den Weg weisen’ (↑); 2 1774 ’tájékoztat, értesít | unterweisen’ (↑); 3 1792 ’figyelmeztet, felszólít; rendelettel felszólít | anmahnen; anordnen, anweisen’ # (NSz.); 4 1880 ’sorol, helyez | einreihen; stellen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az →út szóból keletkezett -sít denominális igeképzővel; vö. létesít (→lét), tanúsít (→tanú) stb. A -sít képző különböző igék analógiáját mutatja, amelyek az -s képzőt tartalmazó -it műveltető igeképzős melléknévből keletkeztek; vö. okosít (→okos), világosít (→világ) stb. A jelentések részben az eredeti 1. jelentésből fejlődtek ki, részben a többiből; a jelentésváltozáshoz vö. még →utal. A szó eredetileg nyelvjárási szó lehetett.  ∼  Korábbi megnevezés: (R.) utahít ’kormányoz, irányít, vezet’  (1636: Szily: NyÚSz.), származékszó az →út-ból -hít igeképzővel keletkezett.

☞ MNy. 6: 318; TESz.; EWUng.→ út