utal A: 1416 u./² utaluā [sz.] (MünchK. 67vb) J: 1 [utat ~] 1416 u./² ’〈utat〉 jár | 〈den Weg〉 durchlegen’ (↑); 2 1770 ’irányít, vezet | weisen, lenken’ (Kalmár: Prodr. 395); 3 1792 ’vkire, vmire hivatkozik | sich auf jmdn od. etw berufen’ # (NSz.); 4 1808 ’utazik | fahren’ (NSz.); 5 1816 ’vhová utasít, rendel, küld | verweisen an jmdn od. etw’ (NSz.); 6 1816 ? ’vmire mutat, vmit sejtet | auf etw hinweisen, andeuten’ # (NSz.), 1833 ’ua.’ (NSz.); 7 1820 ’úttal ellát, utat csinál | den Weg bereiten’ (Kreszn.); 8 1834 ’vmire utasítást ad | anweisen’ (NSz.); 9 1851/ ’(későbbre) halaszt | verschieben’ (NSz.); 10 [vkire, vmire rá van ~va] 1876 ’vkitől függ | auf jmdn od. etw angewiesen sein’ (NSz.) Sz: utalvány 1835 utalványoztok [sz.] (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az →út szóból -l igeképzővel keletkezett; vö. földel (→föld). Az 1. jelentés a nyelvújítás korában került ismét használtaba, főleg elvont jelentésben.

☞ TESz.; EWUng.→ út