unitárius A: 1638 unitariusok (Nyr. 95: 475); 1657–1658 unitárius (Nyr. 95: 476); 1845 Unitár (NSz.); 1863 Unitáros (Kriza [szerk.] Vadr. 296); 1882 unitárus (NSz.) J: ‹fn› 1638 ’Szentháromság-tagadó (antitrinitárius) protestáns személy | Unitarier’ (↑) | ‹mn› 1657–1658 ’Szentháromság-tagadó (antitrinitárius) 〈felekezet, egyház〉 | unitarisch’ (↑)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.), (ú.), (h.) unitarius ’unitárius ‹mn›’, unitarii [többes szám] ’unitárius vallású személy’ [< lat. unitas ’egység, modul, elem’ alapján; a megnevezés azon alapul, hogy az unitáriusok a szentháromság tanait elutasítják, ill. Isten egységét hangsúlyozzák].  ≋  Megfelelői: ném. unitär, unitarisch, Unitarier; fr. unitaririen, unitarien; stb.: ’unitárius ‹mn›’, ’unitárius vallású személy’.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. Az unitárus ~ unitáros változathoz vö. patikárus ~ patikáros (→patika). Az unitár változat a ném. unitär hatását mutatja. – A vallás korábbi megnevezéséhez vö. unitária relígió ’unitárius vallás’  (1600: Nyr. 95: 475); vö. még unitária hit ’ua.’  (1813: Nyr. 95: 475).

☞ TESz.; EWUng.→ uncia