udvarnok ∆ A: 1075/ hudwornicum [lat. végződéssel] (MonStrig. 1: 57); 1093/ wdwornuk [hn.] (MNL (OL) Dl. 207056); [1118/] udvarnicorum [lat. végződéssel] (PRT. 10: 500); 1138/ vduornic [hn.] (MNy. 32: 205); [1151 k.] udornici [lat. végződéssel] (PRT. 1: 600); 1199 utuarnicis [lat. végződéssel] (HOkm. 2: 1); 1206 Vduornuk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 237); 1206 Wduarnoc [hn.] (FNESz. Bélaudvarnok a.); 1217 odwomicos [lat. -os végződéssel] (OklSz.); 1249 Vduornoc [hn.] (Fejér: CD. 5/1: 315); 1335 Wduarnok [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 119); 1452 Wdwarnak [hn.] (OklSz.) J: 1 1075/ ’az udvarhoz tartozó, kézművességgel, földműveléssel szolgáló ember | Angehöriger eines Gutshofs, Handwerker, Bauer’ (↑); 2 1748 ’udvaronc | Höfling’ (Kreszn.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. udvorьnikъ ’vazallus, hűbéres’; szbhv. dvornik ’felügyelő, főudvarmester; jószágigazgató’; cseh  (R.) dvorník ’udvarbíró, jószágigazgató’, udvorník ’udvarképes nemes’; or. двopнuк ’jobbágy, inas, (udvari) mindenes, cseléd, házmester, házfelügyelő’, (R.) ’vendéglős, fogadós, vendéglőtulajdonos’; stb. [< szláv *dvorъ ’udvar’; vö. →udvar].  ⌂  Egyes szláv változatok szó eleji u-ja elöljárószó, amelynek funkciója egybeesik a magyar adesszívuszraggal. Egy u nélküli szláv változat átvételének esetében szó eleji mássalhangótorlódás feloldása történt; vö. →udvar. Másrészt, egy szó eleji u-t tartalmazó szláv változat átvételénél ez a szókezdet megkönnyíthette az →udvar szó elejének keletkezését és megszilárdulását. A régi szláv nyelvi jelentések magasabb társadalmi rangra utalnak, a magyar szó pedig szolgarendű, kézművességgel szolgáló társadalmi réteg neve volt, fel kell tennünk, hogy a jelentésváltozás a magyarban következett be; vö. a hasonló, újabb orosz jelentésfejlődést is. A 2. jelentés nyelvújítás kori.  ⊚  A szó ma ritkán, főleg történelmi szövegekben fordul elő.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 540; Vasmer-Eml. 23; TESz.; EWUng.→ udvar