uccu A: 1777 uttzu (NSz.); 1786 uszszú (NSz.); 1787 Utszu (NSz.); 1794 Uczu (NSz.); 1808 Uſzu, Uſzuſz (Sándor I.: Toldalék); 1815 k. husz (Kassai: Bef. 65); 1861 utczó (NSz.); nyj. huccu (MTsz.); jucczu (ÚMTsz.) J: ’〈indulatszó az ösztönzésre, serkentésre〉 | 〈zum Ausdruck des Anspornens〉’
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy relatív fiktív tőből. | ⌂ Az -sz gyakorító képzős relatív tő azonos az →uszít tövével. A szóvég -u képzőnek tűnik, funkciója azonban tisztázatlan. A szóban egy szó belseji sz > ssz megkettőzés és ssz > cc affrikálódás ment végbe. Eredetileg a kutyák uszítására vonatkozhatott. ⚠ Onomatopoetikus értelmezése téves.
☞ Kelemen J.: Mondsz. 218; TESz.; EWUng.→ uszít