tyúk A: 1181/ Tykod [sz.] [hn.]; Tykud [sz.] [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 1198 thuc [szn.] (ÓMOlv. 63); 1325 Tyuk [szn.] (OklSz.); 1372 u./ tykmonat (JókK. 105); 1708 Tik, Tyúk (Pápai Páriz: Dict.); 1747 tyok tojást (MNy. 59: 238); nyj. tilk (MTsz.) J: 1 1181/ ’egy fajta házi szárnyas | Huhn’ # (↑); 2 1181/ ? ’ennek nősténye | Henne’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 3 1879 ’nő, lány 〈pejoratív〉 | Frau, Mädchen 〈pejor.〉’ (NSz.); 4 1897 ’ki nem pattogzott v. pattogatott kukorica | ungerösteter Mais’ (MTsz.) Sz: tyúkos (†1109) [1295 k.] Ticus [hn.] (Györffy: DHA. 379) | tyúkász 1461 Thykaz [szn.] (OklSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Csuv. čǝ̑χǝ̑; ujg. taqïγu; csag. taγuk: ’tyúk’ [tisztázatlan eredetű].  ≋  Megfelelői a mongolban és a mandzsu-tunguz nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak a *tïγuq lehetett. A feltételezett alak első szótagbeli ï hangja a többi török adat a hangjával szemben csuvasos típusú előzményre mutat; vö. →ír¹, →tinó stb. A szó belseji γ a magyarban kiesett; vö. →gyúr, →szór stb. Az iu hangkapcsolat i-je egyfelől a t palatalizációját (tyúk alak), másfelől a diftonguson át, egy hosszú í-t eredményezett. Az eredeti 1. és 2. jelentés kapcsolatához vö. →tehén; a 2. jelentésből kialakult 3. jelentéshez vö. →liba; a 4. jelentéshez vö. →kakas.

☞ MNy. 3: 364; TESz.; Ligeti: TörK. 442; EWUng.→ fiastyúk, gór-, gyöngytyúk, tyúkszem¹, tyúkszem²