tutyimutyi A: 1824 tutyi mutyi (NSz.); 1836 Tetyemutya (Kassai: Gyökerésző 5: 94); nyj. tetye-mutyi, tityi-mutyi (MTsz.); tyutyu-mutyu (ÚMTsz.) J: ’tehetetlen, gyámoltalan | unbeholfen’
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Az önálló szóként nem adatolt tagok a →totyog, ill. a →motyog fiktív tövéből keletkezett származékszók. A végződés mindkét esetben a folyamatos melléknévi igenév -i képzője. Keletkezésmódjához vö. →csetepaté, →csihi-puhi stb. ≂ Valószínűleg az előtaggal áll kapcsolatban a tutyi ’posztópapucs’ (1837: NSz.), ’főkötő’ (1838: Tsz. Tutyi fejkötő a.), ’posztósapka’ (1897: MTsz.); ez a nyelvjárási szó talán onomatopoetikus eredetű.