tuskó [6] A: 1472 ? Thwsko [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 17.sz. fatuskón (Thaly: VÉ. 2: 260); 1818 tuskú (NSz.); 1874 tucskó (CzF. tuskó a.); 1881 tuskajáért (NSz.); nyj. ducskó (MTsz.) J: 1 1472 ? ’faragatlan, goromba személy | grobe Person’ (↑), 17. sz. ’ua.’ (↑); 2 1774 ’fatönk | Holzklotz’ # (NSz.); 3 1808 ’fustély, furkósbot | Knotenstock’ (Sándor I.: Toldalék); 4 1900 ’kukoricacsutka | abgekörnter Maiskolben’ (Nyr. 29: 590)
Valószínűleg származékszó. | ⌂ Esetleg a →tus⁵ ’‹bot, kézifegyver› alsó vastag vége’ (→tusa¹) szóból -kó kicsinyítő képzővel, vö. →buckó, →butykó stb. Az elvont 1. jelentés a valószínűleg eredeti 2. jelentésből jött létre. A származtatás nehézségét az okozza, hogy a tuskó korábbi előfordulású, mint a feltételezett alapszó.
☞ TESz.; EWUng.→ tusa¹