tulajdon A: 1372 u./ ewn tulaÿdon (JókK. 3); 1470 tuladunſagugban [sz.]; Twlaÿdanſagakat [sz.] (SermDom. 197, 37); 1516 tuladon (GömK. 164); 1541 tullaidon (KazK. 109); 1585 talaydon (Cal. 996) J: ‹nm› 1 [főleg birtokos személyragos szóval kapcsolatosan] 1372 u./ ’saját, vkihez tartozó, tulajdonát képező | eigen, jmdm gehörend’ # (↑); 2 [ ~ én, ~ enyém stb.] 1416 u./² ’〈nyomósító szóként〉 | 〈als Verstärkungsw: ich, mein usw. selbst〉’ (MünchK. 85ra); 3 1872 ’ugyanaz | derselbe’ (NSz.) | ‹fn› 1 1372 u./ ’vkihez közel álló, hozzátartozó személy | Nächster, Angehöriger’ (JókK. 3); 2 1416 u./² ’az az anyagi v. szellemi érték, amellyel vki rendelkezik, birtokol | Eigentum, Besitz’ # (MünchK. 103rb); 3 1416 u./² ’jellemző tulajdonság, sajátság | Eigentümlichkeit’ (MünchK. 94rb) | ‹mn› 1 1416 u./¹ ? ’tulajdonképpeni, eredeti 〈értelem〉; valóságos | eigentlich 〈Sinn〉; wirklich, wahr’ (BécsiK. 246), 1529–1541 ’ua.’ (RMNy. 2/2: 42); 2 1527 ? ’személyes, magán | persönlich, privat’ (Hegendorf: Rudimenta 3), 1541 ’ua.’ (KazK. 109); 3 1585 ’sajátos, egyéni | eigenartig, individuell’ (↑), 1604 ’bizonyos, meghatározott | gewiß’ (Szenczi Molnár: Dict. Redículus a.) | ‹hsz› 1 1416 u./¹ ’tulajdonképpen | eigentlich’ (BécsiK. 202); 2 1474 ? ’egyedül, egymagában csak | nur, allein’ (BirkK. 1), 1476 k. ’ua.’ (SzabV.); 3 1764 ’egészen, valósággal | ganz, geradezu’ (NSz.) Sz: tulajdonít 1372 u./ tulaÿdonohad ’elkülönít | trennen’ (JókK. 98); 1495 e. ’vminek betud | anrechnen, zumuten’ (GuaryK. 59) | tulajdonság 1416 u./¹ tulaidōſagara (BécsiK. 201) | tulajdonos 1510 tulaÿdonos ’válogatós, különlegeskedő | wählerisch’ (PéldK. 15); 1752 ’vmit birtokló | (als Eigentum) besitzend’ (NSz.); 1780 k. ’vminek a birtokosa | Eigentümer, Besitzer’ (Nyr. 30: 472)

tulaj † A: 1519 twlaý (JordK. 912) J: ’egymaga | er allein’

A szócsalád valószínű alapszava, a tulaj származékszó egy bizonytalan eredetű, talán ugor tőből. |  ⌂  A szótő a →tiloszik szócsalád tövével és a →tolvaj tövével függhet össze. Ezek mind a →titok tövével állnak kapcsolatban, a magyarázatnak azonban hangtani és alaktani nehézségei vannak. A végződés -aj deverbális névszóképző; vö. →szilaj, →tolvaj stb. A tulaj eredeti jelentése ’rejtett, titkos’ lehetett; az időrendben legkorábbi adat rag nélküli határozószóként fordul elő.

A tulajdon valószínűleg származékszó. |  ⌂  A tulaj-ból jöhetett létre -d névszóképzővel + -n módhatározóraggal; eredetileg határozószó lehetett. Névmássá valószínűleg személyes névmásokkal (→én, →ön stb.) alkotott szókapcsolatokban vált. Névmásból főnévvé birtokos szószerkezetben vált, a szerkezet alaptagjaként; vö. →saját. A főnévi 2. jelentés esetleg a tulajdon titkosságán, rejtettségén alapul.

A szócsaládhoz még |  ∼  A mai köznyelvben széles körben elterjedt tulaj ’birtokos, tulajdonos’  (1942: MNy. 38: 264) játszi szóalkotással keletkezett elvonás a tulajdonos ’ua.’ származékszóból.  ⚠  A →túl szóból való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ MNy. 36: 296; Nyr. 77: 311; TESz.; Balázs: Deáks. 323; EWUng.→ -képpen, tiloszik, titok, tolvajUN UEW. № 1855