tuja A: 1559 túja (NádLev. 105); 1808/ Thuja' (Kazinczy: Lev. 6: 92); 1897 tujabokor (NSz.); 1899 tulyafa (NSz.) J: ’örökzöld dísznövény | Thuja, Lebensbaum (Thuja)’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. thya ’illatos cédrus’, (tud.) Thuja ’tuja’, (h.) thya, thyia ’illatos cédrus; vad ciprusfa’ [< gör. ϑυία ~ ϑύεια ’illatos cédrus’ < gör. ϑύω ’áldozatot mutat be’; a megnevezés az illatos, tűzáldozatra alkalmas fa felhasználásán alapul]. ≋ Megfelelői: ném. Thuja; fr. thuya; stb.: ’tuja’. ⊚ Növénytani szakszóként terjdet el.
☞ TESz.; EWUng.→ devla, diéta¹, doh, dunszt, fanatikus, fesztivál, fumigál, fúria, szoba, teológus, tífusz, tömjén