trancsíroz A: 1740 trancsirozó [sz.] (CsákyOkl. 1/2: 812); 1752 feltránzsírozzák (MonÍrók. 38: 538); 1776 trantsíroznak (NSz.); 1783 trantsérozó [sz.] (NSz.); 1836 transirozó [sz.] (MNy. 38: 385); nyj. tërancsíroz, trandzséroz (ÚMTsz.) J: 1 1740 ’〈étkezéshez állatot a bevett gyakorlatnak megfelelően〉 darabol; hozzáértés nélkül vagdalva darabol | tranchieren; zerhacken’ (↑); 2 1752 ’boncol | sezieren’ (↑)
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném. (au.) tranchieren ’szeletel ‹húst›, felbont, szétszed ‹sült szárnyast›’ [< fr. trancher ’levág, szétvág, szétszed’, a lat. truncare ’(le)vág’ vagy a lat. (vulg.) *trinicare ’elharmadol’ alapján]. ≋ Megfelelői: szbhv. tranširati; holl. trancheren; stb.: ’vág, darabol, szeletel’. ⌂ A 2. jelentés metafora. ∼ Idetartozik a trancsírkés ’bontókés, darabolókés’ (1878/: NSz.), amely a ném. Tranchiermesser ’ua.’ részfordítása. Hasonló összetett szavakként vö. még trancsírtányér (1855/: NSz.); (N.) trancsírdeszka (ÚMTsz.). ≂ A (R.) trancsér (1588: OklSz.) idetartozása tisztázatlan jelentése miatt kétséges.