tragacs A: 1868 tragácsra (HazKülf. 1868. febr. 20.: 116); 1876 tragacs (NSz.); 1877 taragács (Nyr. 6: 373); nyj. tarogács, tragocsot (ÚMTsz.) J: 1 1868 ’talicska, targonca | Schubkarren’ (↑); 2 1926 ’silány, ócska közlekedési eszköz 〈főleg autó〉 | alter, schlechter Wagen, Karrete’ (8ÓraiÚjs. 1926. jún. 16.: 4)
Jövevényszó, valószínűleg német (baj.-osztr.) eredetű. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) trágátsch ’talicska’ [< cseh trakař, (N.) trakač: ’ua.’ ? < ném. (kfn.) trager ’teherhordó, hordár’; vö. →trágár]. ⌂ A változatok egy része a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. A 2. jelentés metafora, a köznyelv bizalmas rétegébe is bekerült.
☞ Nyr. 34: 27; MsgNépr. 2: 251; Kniezsa: SzlJsz. 774; Kobilarov–Götze: DtLw.; TESz.; EWUng.→ trágár