trécsel [1] A: 1519 k. dereczel'en [l-j] (DebrK. 345); 1520 terechelesektvl [sz.] (GyöngyGl. 386.); 1548 k. terécselj (RMKT. 4: 79); 1577–1580 Tréchéloͤ [sz.] (NySz.); 1608 tréczelne (NySz.); 1770 teretsö́lve (NSz.); 1792 tiritsel (Baróti Szabó: KisdedSz. Tirihol a.); 1859 terecslek (NSz.); 1870 trécsėl (CzF.); nyj. derencső (OrmSz.); törécsöjjünk [l-j] (MTsz.); treccsöl (ÚMTsz.) J: ’hiábavalóságokról beszél, fecseg | schwatzen, plaudern’
Vitatott eredetű. | 1 Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →terefere ikerszó előtagjával lehet azonos. A végződés -l gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből keletkezett: terel, tereturál ’fecseg, locsog’ (1808: Sándor I.: Toldalék); terél ’ua.’ (1838–1845: MNyTK. 107: 20). ⌂ A szó eleji tr-es alak elterjedésében bizonyosan a traccsol (→traccs) szó is közrejátszhatott. 2 Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. trätschen, trätschel ’fecseg, locsog’ [onomatopoetikus szó; eredetéhez vö. →traccs]. ⌂ A háromszótagos változatok a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkeztek. A származtatás nehézsége, hogy a bajor-osztrák megfelelők későbbiek, mint a magyar szavak adatai.