torony [4] A: 1291 torn (Wenzel: ÁÚO. 10: 55); 1324 Symonthurnya [hn.] (OklSz.); 1333 Chaakt(h)ornya [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 9); 1332–1337 Toronia [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 364); 1371 Toron [hn.] (OklSz.); 1487–1488 Felthorom [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 680); 1585 tormozas [sz.] (Cal. 1094); 1841 tornytól (NSz.) J: 1 1291 ’kis alapterületű, magas építmény | Turm’ # (↑); 2 1787 ’〈sakkjátékban〉 bástya | Turm als Figur im Schachspiel’ (NSz.) Sz: tornyos 1332/ Tornusteluk [hn.] (OklSz.); 1585 Tornyos ‹mn› (Cal. 1095); 1832 ’toronyőr | Turmwächter’ (MNy. 71: 256) | tornyoz 1585 [sz.] (↑) | tornyosodik 1775 tornyosodik (NSz.) | tornyosul 1788 tornyosúltt [sz.] (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.), (baj.-osztr.) turn ’épületek része, magas keskeny építmény; fogház, börtön’, (k.-ném.) torn, torm, turm ’ua.’, (E.) tūrn ’ua.’, – ném. Turm ’ua.; sakkfigura’ [< fr.  (ófr.) torn ’torony’ (lat. turris, turrem [tárgyeset] ’ua.’)].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (Kaj) turen; szlk. turňa, tureň; stb.: ’ua.’.  ⌂  A torony alak a szóvégi mássalhangzótorlódás feloldásával és n > ny palatalizációval keletkezett; vö. →bókony, →hókony stb.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) toronj, turanj ’ua.’.

☞ MNy. 47: 85; TESz.; EWUng.→ elefántcsonttorony