torok [4] A: 1055 ? turku [hn.] (TA.); 1093/ ? Turuk [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 12. sz. vége/ turchucat (HB.); 1219/ Torka [sz.] [szn.] (VárReg. 41.); 1274 byktorok [hn.] (OklSz.); 1388 Wastork [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 696) J: 1 1055 ? ’térségnek, területnek, helyiségnek stb. bejárati része, kezdete; üreges tárgynak a nyílásához közeli, elszűkülő része | Mündung; Kehle von etw’ (↑), 1274 ’ua.’ (↑); 2 12. sz. vége/ ’a szájüregnek és a nyelőcsőnek, ill. a garatnak érintkező része | Kehle’ # (↑); 3 1372 u./ ’nyak, a nyak elülső része | Hals’ (JókK. 11); 4 1530 k. ? ’állatprém nyaki része | Fell am Halse’ (OklSz. torok-suba a.), 1579 ’ua.’ (OklSz. nyest-torok a.); 5 1559 ’folyóvíz torkolata | Flussmündung’ (Székely I.: Krón. 59b) Sz: torkos 1290 Torkus [szn.] (OklSz.) | torkosság 1372 u./ torkoſſagual (JókK. 85) | torkoskodik 1529 e. torkoſkodaſth [sz.] (VirgK. 5) | torkolat 1604 Toroklattya (Szenczi Molnár: Dict. Spinéticum a.) | letorkol 1610 torkolliam le ’csendre utasít | jmdn schweigen heißen’ (OklSz.) | torkollik 1803 torkollya [l-j] ’csendre utasít | jmdn schweigen heißen’ (Molnár J.: MKönyvHáz 20: 2); 1838 megtorkolik ’megreked, megakad | steckenbleiben’ (Tsz.); 1846 ’ömlik vmibe 〈főleg folyó〉  | münden’ (BpHiradó 1846. aug. 2.: 73)

Örökség, ugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) tor ’torok, gége, nyak’, (P.), (Szo.) tur ’ua.; hang’; osztj.  (V.), (O.) tur ’torok, gége, nyak’ [ugor *turɜ ’torok, gége, nyak’].  ⌂  A végződés -k kicsinyítő képző; vö. →fészek, →lélek stb. Az étkezésre vonatkozó származékszavak metonimikusan keletkeztek. A letorkol származékszó jelentéstani alapjához vö. a torkára forrasztja a szót ’hallgatásra bír, utasít vkit’ szólást.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ farkas-, tar², tor¹, torokgyíkUN UEW. № 1863