torha × A: 1694 torha (NySz.); 1863 Tarhutt [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 519) J: 1 1694 ’puha, lágy, petyhüdt | weich, schlaff’ (); 2 1791 ’korhadt, málló, törékeny | morsch; bröckelig, zerbrechlich’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Ezek között a melléknevek és a →turha közt feltehetőleg szóhasadás ment végbe. A torha erdélyi nyelvjárási szó.  ⚠  A szó fiktív tőből való magyrázata, ill. szláv nyelvből való származtatása nem meggyőző.

TESz.; NytudÉrt. 105: 52; EWUng. turha