topog A: 1416 u./¹ tapoǵnakuala (BécsiK. 41); 1772 topogáſokat [sz.] (MNy. 46: 276); 1790 tappogott (NSz.) J: ’apró léptekkel járkál; toporog | trappeln; mit den Füßen stampfen’ # Sz: topogás 1416 u./¹ nagtapoǵaſſal (BécsiK. 41)

toppant A: 1468 Toppanto [sz.] [szn.] (OklSz.); 1522 Thopantho [sz.] [szn.] (OklSz.); 1585 Toppantok (Cal. 1034 [ɔ: 1035]); 1855 tappontván [sz.] (NSz.) J: ’lábbal egyet dobbant | mit dem Fuß einmal stampfen’ #

toppan A: 18. sz. eleje toppanának (MNy. 46: 276); 1793 toppanik [□] (NSz.); 1838 Topancs [sz.] (Tzs.); 1873 tappancsaival [sz.] (NSz.) J: 1 18. sz. eleje ’hirtelen odalép; váratlanul megjelenik | plötzlich hintreten; unerwartet erscheinen’ # (↑); 2 1792 ’toppantva lép, lábával dobog | mit dem Fuß einmal stampfen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) Sz: tappancs 1808 Toppants ’bocskor | Riemenschuh’ (Sándor I.: Toldalék); 1858 ’mancs | Pfote, Tatze’ (NSz.)

toporog [1] A: 1787 toporgott (MNy. 66: 102); 1794 toporog (NSz.) J: 1 1787 ’(nyugtalanul) topog | (unruhig) trampeln’ # (↑); 2 1794 ’toporzékol | stampfen’ (↑)

Származékszó. |  ⌂  A →top ~ tap igéből különböző, az onomatopoetikus szavakra jellemző képzőkkel.  ∼  Idetartoznak (R.) igeként, ill. tájszóként: toporcol ’tipeg-topog; lábbal dobol, topog’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.); toprong ’(nyugtalanul) dobog’  (1795: NySz.), ill. toppint ’egyet dobbant a lábával’  (1820: NSz.).

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 114; EWUng.→ tipickél, tippan¹, toboroz, top