tompa A: 1135 Tumpa [szn.] (MNL (OL) Dl. 206809); 1135/ Tompa [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1202–1203 k./ Tompa [szn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 62); 1372 u./ tompa (JókK. 72) J: 1 1372 u./ ’dallamtalan, nem éles 〈hang〉 | dumpf, klanglos 〈Stimme〉’ (↑); 2 1456 k. ’életlen 〈nem éles, nem hegyes〉 | stumpf 〈nicht scharf, nicht gespitzt〉’ # (SermDom. 2: 126); 3 1519 ’nehéz felfogású | stumpfsinnig’ (CornK. 164); 4 1577 k. ’közönyös, fásult | gleichgültig’ (OrvK. 21); 5 1776 ’hosszan tartó, de nem éles 〈fájdalom〉 | dumpf 〈Schmerz〉’ (NSz.); 6 1911 ’nem elütő, halvány 〈szín, fény〉 | stumpf, matt’ (NSz.) Sz: tompít 1517 megne tompehtanaya (DomK. 47) | tompul 1519 meg tompul (CornK. 164)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. tup, -a, -o; szlk. tupý, -á, -é; or. туп(ой), -а, -о; stb.: ’tompa; érzéketlen, eltompult, bárgyú; tompa, kopott; tompa ‹fájdalom›’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. ném.  (ófn.) stumpf ’csonkított, csonka, tompa, kopott’].  ⌂  A magyarba a szláv szó nőnemű vagy semleges nemű alakja került át. A szó belseji m vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →galamb, →gomba stb. A 6. jelentés keletkezéséhez talán a ném. stumpf ’nem éles; tompa, matt’ stb. is hozzájárult.  ⚠  Németből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 528; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ istáp, szobor, -szög, tonka, tömpe