tomp ∆ A: 1221 Tumpud [sz.] [szn.] (OklSz.); 1367 Thompos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1604 Tomp (Szenczi Molnár: Dict. Ila a.); 1805 tomb (NSz.) J: ’állat hátsó combjának felső, domború része | oberer, gewölbter Teil der hinteren Keule’
Vitatott eredetű. | 1 Szóhasadás eredménye. | ⌂ A →top ’a láb alsó része; láb’ szóból, metonimikus jelentésváltozással. 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. votj. (Sz.) ti̮bi̮r ’hát, hátgerinc’; cser. (KH.), (U.), (B.) tup ’hát’ [fgr. *tuppɜ ’hát, hátgerinc’]. A szó belseji *pp > m. p változáshoz vö. →csupor, →lép² stb. A jelentések összefüggéséhez vö. →ágyék; vö. még csag. put ’csípő; comb’; mong. darama ’hát; csípő’. A magyarázatnak jelentős szemantikai nehézségei vannak. ▣ ⌂ A szó belseji m mindkét esetben másodlagos; vö. →gömb, →pempő stb.
☞ NéNy. 9: 166; TESz.; MSzFE. tompor a.; EWUng.→ tompor, topUN UEW. № 1080