tolvaj A: 1138/ ? Tulhoidi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1193 ? toloý [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1211 ? Tholloyd [sz.] [szn.] (PRT. 10: 508); 1214/ Tuluoy [hn.] (VárReg. 324.); 1216/ Toluoy [szn.] (VárReg. 242.); 1276 Toluajfölde [✐] [hn.] (MNy. 71: 65); 1372 u./ toluaÿ (JókK. 148) J: ‹fn› 1138/ ? ’az, aki lop | Dieb’ # (↑), 1214/ ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1 1416 u./¹ ’olyan 〈személy, állat stb.〉, aki, ami lop | diebisch’ # (BécsiK. 189); 2 1667 ’kártékony | schädlich’ (Lippay: PosoniK. 3: 90) Sz: tolvajol 1372 u./ meg toluaÿolnakuala (JókK. 104) | tolvajcsa 1416 u./¹ toluaiւa ’kis tolvaj | Diebchen’ (BécsiK. 189) | tolvajság 1495 k. tholuaiſagot (PiryH. 2) | tolvajlás 1506 k. tolvajlasok (OklSz.)

Származékszó egy bizonytalan, esetleg ugor eredetű tőből. |  ⌂  A szótő a →tiloszik és a →tulajdon szócsalád tövével függhet össze. Mindezek kapcsolatban állhatnak a →titok tövével, de a magyarázatnak hangtani és alaktani nehézségei vannak. A szó belseji v visszaható igeképző lehet; vö. a →tiloszik változat szó belseji v-jét. Az aj végződés deverbális névszóképző; vö. kacaj (→kacag), →szilaj stb. A jelentésösszefüggés a tolvajok tiltott tevékenységével magyarázható.  ⌂⇒  A magyarból: szln. tolovaj; szbhv.  (N.) tȍlvaj; rom. tălhar, tâlhar: ’tolvaj, gazember’.

☞ TESz.; EWUng.→ tiloszik, titok, tulajdonUN UEW. № 1855