toll [6/2] A: 1316 ? Tulus [sz.] [szn.] (AnjOkm. 1: 402); 1389 ? Tallas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1395 k. toul (BesztSzj. 1221.); 1405 k. tal (SchlSzj. 1808.); 1416 u./¹ tollain (BécsiK. 324); 1431 Tolwas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1520 tollvbolchÿnalth (GyöngyGl. 233.); 1604 Toluval (Szenczi Molnár: Dict. Plumarius a.); 1779 Kócsag-tollyút (Thaly: Adal. 2: 132); 1863 Tulu (Kriza [szerk.] Vadr. 520); 1877 tojú (NSz.); nyj. tojjú, túlú (MTsz.) J: 1 1316 ? ’a szárnyasok testét borító képződmény | Feder 〈der Vögel〉’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1416 u./² ’íróeszköz | Schreibfeder’ # (MünchK. 55rb); 3 1525 k. ’varangyosbéka úszóhártyája | Schwimmhaut der Kröte’ (MNy. 11: 81); 4 1550 k. ’tárgyak, eszközök tollszerűen kiszélesedő része | Bart, Blatt usw. eines Gerätes’ (KolGl.); 5 1781 ’írás(mód), írásművészet | Schreibweise, Stil’ (NSz.) Sz: tollas 1316 [szn.] (↑); 1416 u./³ tollas (AporK. 162) | tollászkodik 1531 tollazkoduan [sz.] (TelK. 24) | tollasodik 1585 Meg tollasodom ’tollakat növeszt, tollasodik | sich befiedern’ (Cal. 814); [meg~] 1767 ’meggazdagodik | reich werden’ (NSz.) | tollaz 16. sz. tollazás [sz.] (RMKT. 5: 292) | tollazat 1693 tollazattya (Gyöngyösi: ÖK. 2: 194)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) tōl ’szárny’; osztj.  (V.) tŏγəl ’ua.; toll’; zürj.  (Le.) ti̮l ’toll’; votj.  (Sz.) ti̮li̮ ’ua.’; md.  (E.), (M.) tolga ’ua.’; lp.  (norv.) dǫl'ge ’ua.’; – jur. to ’ua.; szárny’; szelk. tuu, tu ’ua.’; stb. [uráli *tulka ’toll; szárny’].  ≋  Megfelelői: török tü ’haj, szőr, tollazat’, tülüg ’szőrös, tollas’.  ⌂  A szó belseji *lk > > m. l (> ll) változáshoz vö. →gyalog, →váll stb.; a v ~ u-s tőhöz vö. →daru, →falu stb. A 3., 4. jelentés metafora; az 5. jelentés metonímia az eredeti 1. jelentés alapján. A 2. jelentés a libatoll íróeszközként való felhasználásán alapul.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; MNy. 81: 149; EWUng.UN UEW. № 1075