tol A: 1456 k. toleÿtia uoth [sz.] (SermDom. 1: 180), de vö. →told; 1480 Tholyo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1600 k. taliultak megh [sz.] (MNy. 84: 255); 1600 k. tojd (Radvánszky: Szak. 176); 1788 Tulni [sz.] (NSz.); nyj. tój [□]; túl (ÚMTsz.) J: 1 1456 k. ’nyomással mozdít, helyez, taszít | schieben, rücken’ # (↑); 2 1582 ’lök, vet | stoßen’ (NySz.); 3 [gyakran rá~] 1740 ’vkire hárít | abwälzen’ (NSz.); 4 1830 e. ’későbbre halaszt | verschieben’ (NSz.); 5 [ki~ vkivel] 1921 ’rosszat tesz vkivel | jmdm übel mitspielen’ (NSz.) Sz: tolít 1456 k. ’tol | schieben, rücken’ (↑) | tolong 1575 be tolonga (Heltai: Krón. 106b) | tolul [főleg igekötővel] 1600 k. (↑) | tolakodik, tolakszik 1742/ tolakodik (NSz.); 1881 tolakszik (NSz.) | tolat 1796 tolatta (NSz.) | tolonc 1853 toloncz ’(vmely területre) utasított 〈ember〉 | Schübling’ (Szily: NyÚSz.) | toloncol 1867 toloncoltak (SzegediH. 1867. okt. 20.: [2])

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A toly (> toj) változat az l palatalizálódásával keletkezett, amely hangzóközi helyzetben ragozott alakokban történhetett.  ⚠  Kapcsolata a →tosz szóval nem meggyőző, mert a szóvégi l képző volta nem bizonyítható.

☞ TESz. kitol a. is; EWUng.→ szél-, told, torol¹UN UEW. № 1060