toka A: 1138/ ? Tuca [szn.] (MNy. 32: 132); 1214/ ? Toca (VárReg. 301.); 1708 Tokája (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 1138/ ? ’az áll alatt kidomborodó v. lelógó zsírpárna | Doppelkinn’ (↑), 1708 ’ua.’ (↑); 2 1805 ’tyúkfélék áll alatt levő bőrredője, alsó taréj | nackter Hautlappen unter dem Schnabel von Hühnervögeln’ (NSz.)
Megszilárdult ragos alakulat egy szláv eredetű tőből. | ≡ A tőhöz vö. óe. szl. tukъ ’háj, zsír’; szbhv. (Ča) tȕk ’ua.’; szlk. tuk ’ua.’; or. (R.) тук ’zsír, szalonna’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. ír tón ’hátulsó rész, ülep, far’; óész. germ. þjó ’comb’; stb.]. ⌂ A végződés megszilárdult E/3. személyű birtokos személyjel; vö. moha (→moh¹), zúza (→zúz²) stb.