tojik A: 1536 toÿk wala [▽] (Pesti: Fab. 55); 1536 toÿnek (Pesti: Fab. 64); 1816 toj (Kassai: Bef. 281); 1818 tólytt (NSz.) J: 1 1536 ’〈madár, szárnyas〉 tojást rak | Eier legen 〈Vogel〉’ # (↑); 2 1750 ’utódot világra hoz | zur Welt bringen’ (Wagner: Phras. Pario a.); 3 1782 ’〈rovar〉 petét rak | Eier legen 〈Insekt〉’ (NSz.); 4 1851 ’székletet ürít | den Darm entleeren’ (NSz.) Sz: tojó 1577 k. Toÿo ‹mn-i igenév› (OrvK. 200); 1863 ’nőstény madár | Weibchen 〈von Vögeln〉’ (Kriza: Vadr. 145); 1936 ’kotlós | Legehenne’ (Csűry: SzamSz.) | tojás 1604 Tojás ’tojás lerakása; madártojás, rovar petéje | Eierlegen; Ei 〈von Vögeln, Insekten〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 ’madár, hüllő általában meszes héjú nagy petéje | Ei 〈von Vögeln, Reptilen〉’ (Pápai Páriz: Dict.) | tojásdad 1807 tojásdad (MagyFűvészk. 1: 164)

Vitatott eredetű. | 1 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. ktör. tuγ-, toγ- ’szül, világra hoz’; alt. tū- ’ua.; tojást rak; megszületik’; csuv. tu-, tǝ̄v- ’ua.’; stb. Megfelelői megvannak a mongolban és a mandzsu-tunguzban.  ⌂  A magyarba átkerült alak *toγ-. Emellett a származtatás mellett szólhat az ótörök →tyúk eredete. 2 Örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. ? vog.  (T.) tōl- ’hoz’; osztj.  (V.), (DN.), (K.) tu- ’ua.; hoz, visz’; md.  (E.), (M.) tuje- ’ua.’; finn tuo- ’ua.; vezet, bevezet’; – jur. tā- ’ad, hoz, visz’; szelk. tatti̮- ’visz, hord, szállít, hoz’; kam. det-, tet- ’hoz, visz, ad’; stb. [uráli *toγe- ’hoz, visz, ad’].  ≋  Megfelelői: juk. tadi; lat. dare; stb.: ’ad’. A jelentésekhez vö. zürj.  (Sz.) vaj- ’visz, hord, szállít; szül, világra hoz’; észt too- ’hoz, visz’, muna too- ’tojást rak’. ▣  ⌂  A magyarban az 1. jelentés vagy jelentésszűküléssel vagy a monyt tojik ’tojást rak’ szószerkezet (1536: ↑) egy korábbi ’ad, hoz, visz’ jelentésből fejlődött ki. A m. szóvégi j hiátustöltő lehet a toldalékolt alakokban a *γ helyett. A 2–4. jelentés metafora.

☞ MNy. 66: 97, 69: 216; TESz.; MSzFE.; StUASuppl. 1: 196; IUSprK. 42; EWUng.→ dátum, tojástánc, tükörtojásUN UEW. № 1061; UEW. № 1060