testvér A: 1650 Test-vér Atjáfiakat (NSz.); 1886 tes'vír, Tesvir (NSz.); nyj. tesférgyit (Nyatl.); tesvér, tës-vír, tezs-vír (MTsz.) J: 1 [jelzői értékben] 1650 ’vér szerinti | Bluts-verwandte(r)’ (↑); 2 1659 ’vérrokonság | Blutsverwandtschaft’ (NySz.); 3 1770 ’ugyanazon szülőktől származó, bármelyik nembeli személyek egyike | Bruder bzw. Schwester, Geschwister’ # (MNy. 43: 308); 4 1848/ ’vmilyen szempontból összetartozó személyek közül egy 〈főleg megszólításként〉 | Kamerad, Genosse, Bruder 〈bes. als Anrede〉’ (NSz.) Sz: testvérség 1750 Teſt-vérség (Wagner: Phras. Sanguis a.) | testvéri 1772 teſt-véri (MNy. 43: 308) | testvériség 1810 testvériséget (ItK. 13: 369) | testvéries 1842 Testvéries (Szily: NyÚSz.) – De vö. 1640 egj test uer ’ugyanazon szülőktől származó, bármelyik nembeli személyek egyike | Geschwister’ (SzT.)

Egy összetétel utótagjának önállósulásával keletkezett. |  ⌂  A egytestvér  (↑) szóból keletkezett, amely egy mellérendelő szószerkezet főnevesülése; vö. egy test és vér ’vérrokon’, tkp. ’test és vér’  (1625: TESz.). A megnevezés az Ótestamentum azon nézetén alapul, amely szerint a →test ’test, törzs, ill. hús és csontok’ és →vér egysége képletesen a rokonságra, ill. az ember jelentésre használatos. – Az egytestvér főleg szószerkezetben fordul elő főnévi jelzőként; pl. egytestvér atyafi ’vérrokon, testvér’  (1644: SzT.); egytestvér öcs ’fiatalabb fiútestvér’  (1662: SzT.).  ∼  A testvér egyéb megnevezései: →atyafi, →egyveng, egy ember lányai ’ugyanannak az apának lányai’  (1533: Murm. 2207.), egy ember fiai ’ugyanannak az apának fiai’  (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 117).

☞ Nyr. 3: 385; Slavica 8: 73; TESz.; NyIrK. 23: 46; EWUng.→ egy, test, unoka-, vér