test A: 12. sz. vége/ teſtet (HB.); nyj. testy (ÚMTsz.) J: 1 12. sz. vége/ ’élőlények szervezete, külső fizikai formája | Körper der Lebewesen’ # (↑); 2 1470 ’lényeg, anyag, állag, főrész | Substanz, Hauptteil’ (SermDom. 2: 460); 3 1533 ’szeméremtest | Schamteile’ (Murm. 786.); 4 1585 ’a háromdimenziós tér felületekkel határolt része 〈a matematikában és fizikában〉 | Körper 〈in der Math und Phys〉’ # (Cal. 748 [ɔ: 746]); 5 1590 ’testrész | Körperteil’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 167); 6 1788 ’testület; magasabb katonai szervezeti egység | Körperschaft; Armeekorps’ (NSz.) Sz: testi 1372 u./ teſtÿ (JókK. 53) | testes 1456 k. teſtuſſegh [sz.] ’elhízott, nagy testű, kövér | beleibt’ (SermDom. 2: 195) | testesít 1513 megtesto̗sítted (NagyszK. 269) | testesül 1519 meg teſteſevleſerevl [sz.] (CornK. 8) | testiség 1650 testisegben (Szily: NyÚSz.) | testület 1834 Testület (Szily: NyÚSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A jelentések összefüggéséhez vö. lat. corpus ’test, holttest, tetem; nemzőképesség, nemi érettség; személy; anyag, matéria; testület’; ném. Körper ’élőlény törzse; matematikai és fizikai test; főrész; testület’; stb.