terminus A: 1548 terminosokra (MNy. 90: 254); 1566 terminusin (ErdEml. 2: 302) J: 1 1548 ’kitűzött tárgyalási nap; meghatározott időpont | anberaumter Gerichtstag; festgesetzter Zeitpunkt’ (↑); 2 1566 ’határ, jel, (falu-, erdő)szél, mezsgye | Grenze, Mark’ (↑); 3 1570 ’meghatározás; szakkifejezés | Definition; Fachausdruck’ (RMKtár. 36: 36)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. terminus ’határ; jelkő, határkő, határvonal; vég, vége vminek’, (k.) ’meghatározott idő; határidő; fogalom-meghatározás, szabály, előírás’ [< lat. termo ’határkő v. jelkő’]. ≋ Megfelelői: ném. Termin, Terminus; ol. termine; stb.: ’határidő, időpont’; ’szakszó, terminus’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. ∼ Idetartozik: terminológia ’szakszókincs’ ( (1806/: Kazinczy: Lev. 4: 403); ez nemzetközi mintákat követ; vö. ném. Terminologie; fr. terminologie; stb.: ’ua.’.
☞ TESz.; EWUng.→ transz