terít A: 1372 u. terehetek; letereÿtuen [sz.] (JókK. 105, 54); 1416 u./¹ ki tèꝛeituen [sz.] (BécsiK. 7); 1456 k. terytik uala (SermDom. 1: 31); 1585 meg toͤritem (Cal. 840); nyj. terűtöt [sz.] (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’〈lepelszerű anyagot〉 ráborít vmire; 〈lepelszerű anyaggal〉 letakar vmit | ausbreiten; bedecken’ # (JókK. 105); 2 [magát le~i] 1372 u./ ’leborul; ráveti magát vmire | niederfallen; sich hinwerfen’ (JókK. 54); 3 1416 u./¹ ’szétterjeszt, kitár; szétterjesztve, kifeszítve tart | ausbreiten, ausstrecken; starr aushalten’ (↑); 4 [gyakran le~, el~] 1560 k. ’földre teper, földhöz vág, ledönt lever | jmdn zu Boden werfen, strecken, umfallen’ # (GyöngySzt. 357.); 5 1578 ’〈szórható anyagot〉 egy bizonyos rétegben vminek a felületén elrendez | zer-, ausstreuen’ (NySz.); 6 [meg~ igekötővel is] 1584 ’az étkezéskor használt tárgyakat elhelyezi az asztalon | den Tisch decken’ (Thaly: VÉ. 1: 24); 7 [főleg le~] 1693 ’〈fegyverrel〉 állatot elejt, embert eltalál | das Wild zur Strecke bringen; den Gegner umlegen’ (MonÍrók. 15: 83); 8 1962 ’〈kártyajátékban〉 lapjait kirakja | Spielkarte aufdecken’ (ÉrtSz.) Sz: terítet 1416 u./³ tereitetemnek ’lepel, takaró, borítás | Hülle; Decke’ (AporK. 144) | terítő 1604 Teritoͤ ‹foly mn-i igenév› ’aki vmit leterít’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1792 ’amivel vmit leterítenek | Decke’ (Szenczi Molnár: Dict.) | teríték 1784 teríték (Baróti Szabó: KisdedSz. 41)

terül A: 1456 k. ky terule (SermDom. 2: 758); 1510 k. ? el tero̗le (KrisztL. 20); 1519 k. el terӳúlt (DebrK. 478); 1527 el terewl (ÉrdyK. 592); 1531 kitervͤlt [sz.] (TelK. 5); 1536 kÿ terÿlt (Pesti: NTest. 12v.); 1578 toͤruͤlel (NySz.); 1588 terroͤl el (NySz.) J: 1 1456 k. ’elterjed; tért hódít | sich verbreiten; um sich greifen’ (↑); 2 1531 ’szerteágazik | sich verzweigen’ (↑); 3 1557 ’a föld felszíne felett laposan szétárad 〈füst, szag〉 | sich flach verbreiten 〈Rauch, Geruch〉’ # (RMKT. 6: 248); 4 1577 k. ’megdagad, felpuffad | anschwellen’ (OrvK. 208); 5 1577 k. ’mereven kifeszülve áll 〈végtag〉 | ausgestreckt, starr sein’ (OrvK. 49); 6 1578 ’egész terjedelmében elnyúlik, laposan szétterjeszkedve vmely helyet betölt | sich (auf dem Boden) hinstrecken’ # (↑); 7 [földre, földhöz ~] 1790 ’lezuhan; elesik | niederstürzen; niederfallen’ (NSz.); 8 [főleg meg~] 1839 ’megtelik a rávaló dolgokkal 〈főleg étkezőasztal〉 | gedeckt werden 〈bes. Tisch〉’ (NSz.) Sz: terület 1644 területben (MNy. 69: 236)

tereget A: 1522 terÿegetel (KeszthK. 4); 1600 k. teregesd [tereget □] (Radvánszky: Szak. 36); 1791 terigetni [sz.] (NSz.); 1796 teringetni [sz.] (NSz.); 1805 terëget (NSz.); nyj. tergyëget (MTsz. terjëget a.); leterögették (MNyj. 16: 139); tertyöget (MTsz. tergyëget a.) J: 1 1522 ’vhová juttat, letaszít | irgendwohin bringen, niederstoßen’ (↑); 2 1584 ’terjeszt, áraszt | verbreiten’ (NySz.); 3 1600 k. ’vminek a felületén szétterít, szétrakosgat | auf irgendeiner Oberfläche ausbreiten, auseinanderlegen’ # (↑); 4 1801 ’sorban ledönt 〈pl. szél a fákat〉 | reihenweise umlegen 〈der Wind die Bäume〉’ (NSz.); 5 1803 ’〈fegyverlövéssel〉 több élőlényt egymás után eltalál | erlegen’ (NySz.); 6 [főleg ki~] 1832 ’nyilvánosságra hoz, előterjeszt | an die Öffentlichkeit bringen; lüften, ausbreiten 〈abstr.〉’ (NSz.); 7 1861 ’kimosott ruhát szárításra kiterít | Wäsche aufhängen’ # (NSz.)

Származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ⌂  Egy eredeti igenévszó igei értékű tagjából keletkezett; vö. →tér¹, →tér². A szócsaládban a jelentéstani viszonyok bonyolultak, a jelentések hathattak egymásra. A terít szócsalád tagjai különböző igeképzőkkel keletkeztek. Az 1510 k. el tero̗le  (↑) adat a →térít szócsaládjához is tartozhatott. A szó belseji j egyes változatokban szervetlen járulékhang lehetett; vö. →terjed.

☞ TESz.; UEW. 894; EWUng.→ tér¹, tér², tervUN UEW. № 1860