tepsi A: 1513 ? Thepse [szn.] (AOH. 20: 145); 1539 Tepzia (OklSz.); 1548 tepcia [téves olvasat?] (OklSz.); 1571 tepesia (MNy. 64: 230); 1608 tepszit (TörtTár 1878: 159); 1640 tepsi (TörtTár 1899: 676); 1752 tepsző (MNy. 10: 87); 1763 Tepzába (NSz.); nyj. tapsiás (Nyr. 94: 217); tapszia, tëpsia, tepszë (ÚMTsz.); tepsü (MTsz.) J: 1 1513 ? ’sütésre használt, alacsony oldalú edény | Backblech’ # (↑), 1539 ’ua.’ (↑); 2 1832 ’egy fajta kalács | Art Kuchen’ (MTsz.); 3 1894 ’vénasszony, szipirtyó | Vettel’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Oszm. tepsi, (R.) depsi, tebši, tepisi ’csésze; lapos tál’; újgör. ταψί, τεψί ’serpenyő, tepsi’; albán tepsi ’ua.’; rom. tipsie, tepsie ’ua.; serpenyő, csésze’; blg. тепсия ’serpenyő, tepsi’; szbhv. tepsija, tapsija ’ua.’; stb. Valószínűleg az oszmán-törökből terjedt el [< újperzsa tabšī ’csésze; a szélein felfelé hajlított lemez ‹aranyból, ezüstből, rézből›’]. Végső forrása valószínűleg a kínai nyelv.  ⇒⌂  A magyarba előbb a szerbhorvátból (tepszia), majd az oszmán-törökből (tepszi, esetleg tepsi) került át.  ⌂  A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentéshez vö. →skatulya ’idős nő’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 521; TESz. tepsi¹ a.; EWUng.