teológus A: 1588 theologusok (MNy. 84: 252); 1605/ Theológusok (Pázmány: ÖM. 1: 463); 1636/ Teológusok (Pázmány: ÖM. 7: 113); 1865 theolog (Babos: KözhSzt.) J: ‹fn› 1588 ’hittudománnyal foglalkozó személy, tudós | Theologe’ (↑) | ‹mn› 1696 ’hittudományi | theologisch’ (MNy. 79: 249)
teológia A: 1605/ Theológiát (Pázmány: ÖM. 1: 533); 1757 Teologyiát (NSz.); 1801 Théologiát (NSz.) J: ’hittan, hittudomány | Theologie’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. theologus ’Istennel, ill. isteni dolgokkal foglalkozó személy’, (e.) ’hittudós’ [< gör. ϑεολόγος ’ua.’] | lat. theologia ’teológia’, (e.) ’hittan, hittudomány’ [< gör. ϑεολόγία ’ua.’; vö. még gör. ϑεός ’Isten’ + λογία ’gyűjtemény, tanítás’]. ≋ Megfelelői: ném. Theologe, Theologie; ang. theologue, theology; stb.: ’hittudós, teológus’, ’hittudomány, teológia’. ⌂ A teológus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. A régi teológ változat német (au.) hatásra utal.