tenyészik A: 1519 magh teneeʒó̗tt [sz.] (JordK. [6]); 1519 k. tenizo̗ [sz.] (DebrK. 114); 1585 Tenizoͤm [▽]; Tyuk tenyezes [sz.] (Cal. 986, 884 [ɔ: 874]); 1772 tenyész (NySz.) J: 1 [ma csak tárgyatlanul] 1519 ’magot terem, utódot létrehoz; termékenynek mutatkozik | befruchten; fruchtbar sein’ (↑); 2 1519 ’〈növény, állat, régen ember is〉 nagyobb mennyiségben él, fejlődik | leben, gedeihen 〈Pflanze, Tier, vormals auch Mensc〉’ (JordK. 8); 3 [fel~ik, meg~ik] 1626–1627 ’felocsúdik, magához tér | zu sich kommen’ (NySz.); 4 1708 ? ’gyarapodik, mennyiségben növekszik | sich mehren’ (Szenczi Molnár: Dict.), 1781 ’ua.’ (NSz.); 5 [el~ik] 1728 ’elterjed 〈bőrkiütés〉 | sich ausbreiten 〈Ausschlag〉’ (OklSz.); 6 [el~ik] 1736 ’eltűnik, elvirágzik | verschwinden; verblühen’ (NySz.); 7 1754 ’〈szokás, állapot, magatartás〉 terjedőben, divatban van, uralkodik | im Schwange sein 〈Gewohnheit, Zustand, Haltung〉’ (NSz.); 8 1768 ’elterül, elterpeszkedik | sich breitmachen’ (NSz.); 9 1777 ’okoz, előidéz | bewirken, verursachen’ (NSz.); 10 1777 ’tenyészt | züchten’ (NSz.) Sz: tenyésző 1519 ‹foly mn-i igenév› (↑); 1519 k. ’nőstény 〈állat〉 | weiblich 〈Tier〉’ (↑); 1532 ’tenyészállatként tartott | als Zuchttier gehalten’ (OklSz.) | tenyészt 1531 teneztoͤ [sz.] ’〈nőstény állat〉 szaporodik, a szaporulatát növeli | seine Zucht vermehren 〈Weibchen eines Tieres〉’ (TelK. 112); 1792 ’állatot tart, nevel, pároztat | Tiere züchten’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) | tenyészet 1604 Tenyeßet ’termékenység, szaporaság | Fruchtbarkeit’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1782 ’termelés, termesztés, tenyésztés, szaporulat; biokultúra | Zucht; Kultur 〈Biol〉’ (NSz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő eredetéhez és a magyarázat részleteihez vö. →teng. A szóvég -ész gyakorító képző; a szó egészen korán illeszkedett be az ik-es igék sorába, de az iktelen változat még sokáig nem volt használatos. A szó ma leginkább a 2. jelentésben fordul elő; a tenyészt származékszó (a későbbi jelentésben) az irodalmi nyelvben is használatos. – Az összetételek előtagjaként szereplő tenyész- nyelvújítás kori elvonás a tenyészik-ből; vö. (R.) tenyésznedv ’sperma’  (1802: NSz.); tenyészló ’tenyészcsődör, tenyészmén; tenyészkanca’  (1834: Szily: NyÚSz.); tenyészbika  (1835: Tzs. Zuchtochs a.); stb. Néhány ezek közül az összetételek közül német mintára alkotott tükörfordítás; vö. ném. Zuchtstute ’tenyésztésre tartott kanca’, Zuchtstier ’tenyészbika’; stb.

☞ TESz.; MNy. 90: 465; EWUng.→ teng