temet A: 12. sz. vége/ tumetívc (HB.); 1270/ Temethyn [sz.] [hn.] (Szentpétery: KritJ. 211: 51); 1416 u./¹ èltèmèti (BécsiK. 193) J: 1 12. sz. vége/ ’〈halottat, állati hullát〉 elföldel; 〈halottat〉 kegyeletet kifejező szertartás keretében elbúcsúztat | begraben; zu Grabe tragen’ # (↑); 2 1270/ ’földdel, kaviccsal leszórt 〈talaj〉 | mit Erde, Kies beschütten 〈Boden〉’ (↑); 3 1372 u./ ’tömegével elborít; tömegével elborítva elpusztít | verschütten, verschüttend vernichtenten’ # (JókK. 160); 4 [főleg el~] 1545 ’elfelejteni, elfojtani igyekszik | trachten, etw zu vergessen’ (RMKT. 2: 194); 5 1667 ’〈növényt〉 ültet | pflanzen’ (Lippay: PosoniK. 3: 21); 6 1788 ’〈gödröt, üreget〉 földdel, ritkán más anyaggal betölt | (Grube, Höhlung) verschütten’ # (NSz.); 7 1788 ’eldug, elrejt, magába rejt 〈átvitt értelemben is〉 | verstecken, verbergen 〈auch abstr.〉’ # (NSz.); 8 1840 ’töm 〈kacsát, libát〉 | (Ente, Gans) stopfen’ (MTsz.); 9 1897 ’rágalmazással tönkretesz | mit Verleumdung zugrunde richten’ (MTsz.) Sz: temetvény 1270/ [hn.] (↑) | temetés 1372 u./ temeteſemre (JókK. 141) | temetség 1372 u./ temetſegre ’temet(kez)és | Begräbnis’ (JókK. 143) | temetet 1416 u./² èltemetetbèn ’ua.’ (MünchK. 50va) | temető 1506 temethoͤ foͤldeth ‹foly mn-i igenév› (WinklK. 179); 1552 ’temet(kez)és | Begräbnis’ (NádLev. 85); 1620 ’a halottak eltemetésére hivatalosan kijelölt terület | Friedhof’ (Nyr. 92: 342) | temetkezik 1508 temetko̗zek (NádK. 469)

Származékszó. |  ⌂  A →töm-ből keletkezett -t műveltető igeképzővel; vö. sirat (→sír¹), →tölt stb. A jelentésváltozáshoz vö. az alapszó ’ás, kiás’ jelentését, a →tölt ige töltevény származékszavát. A jelentések főleg az eredeti 1. jelentésből keletkeztek. A temető származékszó főnevesüléséhez vö. temető föld tkp. ’temetkezési hely’  (1506: WinklK. 179), temetőhely ’ua.’  (1519: JordK. 38) stb. Más megnevezés a temető szóra: →cinterem.  ⚠  A magyarázat, hogy a t végződés egy mozzanatos képző, kevésbé valószínű.

☞ MNy. 30: 39; TESz.; Nyr. 100: 458; EWUng.→ tömUN UEW. № 1046