tej A: 1256 ? Teyes [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. theÿ (BesztSzj. 1014.); 1405 k. tee (SchlSzj. 1446.); 1416 u./¹ tèièt (BécsiK. 89); 1580 Téy (NySz.); 1716 tejj (MNy. 71: 254); 1803/ Téh (NSz.); 1863 tekút (Kriza [szerk.] Vadr. 519) J: 1 1256 ? ’az anya (anyaállat) emlőiben keletkező, fiatal ivadékok táplálására alkalmas folyadék | Milch’ # (↑), 1345 ’ua.’ (Nyr. 106: 232); 2 1395 k. ’tejhez hasonló növényi nedv | milchähnl. Pflanzensaff’ (BesztSzj. 383.); 3 1533 ’haltej | Fischmilch’ (Murm. 1136.) Sz: tejes 1256 [hn.] (↑); 1519 teyeſth (JordK. 807) | tejel 1774 tejelloͤ [sz.] ’tejet termel és ad | Milch spenden’ (NSz.); [le~] 1924 letejelni [sz.] ’〈szlengben:〉 pénzt kifizet, kiad | blechen, bluten (müssen) 〈zahlen〉’ (Zolnay–Gedényi)

Jövevényszó egy iráni nyelvből. |  ≡  Vö. osz.  (K.) dœjyn, (Ny.) dœyun ’(mellet) szopik’; kperzsa dāyag ’dajka, dada’; szogd δ’yh ’iszik (csecsemő)’; újperzsa dāye ’dajka, dada, nevelőanya’; kurd da ’anya’ [indoeurópai eredetű; vö. óind dháyati ’szopik, iszik’; gör. ϑήνιον ’tej’].  ⌂  A magyarba valószínűleg egy alánnal rokon, középiráni nyelvből került, ahol a szó palatális magánhangzóval létezett; vö. →tehén, →üveg stb. Az óiráni d > > m. t hangváltozáshoz vö. →tehén, →tíz. Az 1. jelentés 1345-ből való adata népetimológiai természetű, de a latin szövegkörnyezet egyértelműen a ’tej’ jelentés mellett szól. A 2., 3. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján.  ⚠  Ugor kori alapnyelvi szóként való magyarázata téves.

☞ MSFOu. 151: 327; TESz.; Ligeti: TörK. 147; FUF. 50: 81; EWUng.→ dajka, édes-, fecstej, kakastej, kutya-, madár-, tehén, tejfog, tejút