tege † A: 1337 ? Thege [szn.] (OklSz.); 1545 thege (LevT. 1: 28); 1805 tëge (NSz.) J: 1 1545 ? ’tegnap | gestern’ (↑), 1645 ’ua.’ (NySz.); 2 1545 ? ’nemrég, minap | neulich’ (↑), 1777 ’ua.’ (NSz.)

tegeten † A: 1416 u./¹ Tegeten (BécsiK. 19); 1568 Thygyten (RMNy. 3/2: 73) J: ’nemrég, minap | unlängst, neulich’

tegetlen † A: 1508 tegetlen (NádK. 314); 1531 tegytlen (ÉrsK. 74); 1550 étegétlenn (RMKT. 5: 213); 1610 tegedlen (CorpGr. 246) J: 1 1508 ’nemrég, minap | unlängst, neulich’ (↑); 2 1604 ’tegnap | gestern’ (Szenczi Molnár: Dict. Héri a.)

teget ∆ A: 1808 Tegett (Sándor I.: Toldalék); 1838 Tegét, Tégent (Tsz.); nyj. teged, tögöd (MTsz.) J: 1 1808 ’minap | neulich’ (↑); 2 1808 ’tegnap | gestern’ (↑)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt ősmagyar kori teg- határozószóból keletkeztek különböző határozóragokkal. A teg- határozószó a té (→tétova) határozószó tövéből keletkezett -g névmásképzővel; ehhez a toldalékhoz vö. engem (→én), téged (→te). A szócsalád alapjának a tege tűnik; -e (> -é) latívuszraggal jött létre. A jelentésváltozás folyamata ’ide, eddig’ > ’itt’ > ’ekkor’ > ’nemrég, múltkor’ > ’tegnap’ lépéseken keresztül történhetett. A többi határozószó szóvége -t helyrag, -t lokatívuszrag + -n, -t helyrag + -len lehetett, ahol a -len nyomatékosító szerepű. – Hasonló jelentésváltozáshoz vö. zürj.  (Sz.) te̮n ’múltkor, nemrég, nemrégiben’, (KP.) tȯn ’tegnap’; votj.  (Sz.), (K.), (J.) tolon ’ua.’; jur. t’eńāna ’ua.’; szelk. t’e ćêl ’ua.’ (ćêl ’nap’); kam. tije, tēji ’azonnal, rögtön’.

☞ MNy. 53: 207; NytudÉrt. 38: 50; TESz.; MSzFE. té- a., tétova a.; EWUng.→ tegnap, tétovaUN UEW. № 1034