teória A: 1644 Theoria-szerént (Szabó K.: RMK. 326); 1882 theóriák (NSz.); 1894/ teóriája (NSz.) J: ’elmélet | Theorie’

teoretikus A: 1800 theoreticos (Nyr. 111: 464); 1805/ theoreticus (NSz.); 1826/ theoretikusnak (NSz.); 1898 teoretikus (NSz.) J: ‹mn› 1800 ? ’elméleti | theoretisch’ (↑), 1805/ ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1826/ ’elméleti szakember | Theoretiker’ (↑)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. theoria ’vizsgálat, elemzés, dogma, doktrina’ [< gör. ϑεωρία ’vizsgálat, szemlélet, elemzés; tudományos felismerés; tan, tanítás, tudomány, teória’ < gör. ϑεωρός ’szemlélő; kutató, tudós személy’] | lat. theoreticus ’kutató, vizsgáló; spekulatív, feltevéseken alapuló, elméleti’ [< gör. ϑεωρετικός ’(elméleti) kutató, vizsgáló; filozófus; természettudós’].  ≋  Megfelelői: ném. Theorie, theoretisch; fr. théorie, théorétique; stb.: ’elmélet, teória’, ’elméleti, teoretikus’.  ⌂  A teoretikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.

☞ TESz.; EWUng.→ teátrum