tavasz A: 1416 u./³ tauazt (AporK. 71); 1863 tavajszon (Kriza [szerk.] Vadr. 95) J: 1 1416 u./³ ’a tél és a nyár közötti évszak | Frühling’ # (↑); 2 [jelzői értékben] 1513 ’tavaszi | Frühlings-’ (NagyszK. 114); 3 1565 ’tavasszal elvetett gabona; tavaszi vetés | Sommergetreide; Frühjahrsaussaat’ (MNy. 78: 383) Sz: tavaszi 1513 Tauazӳ (NagyszK. 366) | tavaszodik 1717 e. tavaszodik (Ballagi A.: RNySz. 478) | tavaszias 1834 tavaszias (Jelenkor 1834. febr. 1.: 74) R: tavasszal 1492 thawassal (OklSz.)

Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.), (P.) tūjə ’tavasz’; osztj.  (Vj.) toγ ’ua.’; zürj.  (Sz.) tu- ’szaporodik, sokasodik; növekedik, emelkedik ‹víz›’, tuli̮s ’tavasz’; ? votj.  (Sz.) tud-vu ’áradás, árvíz’ ((vu ’víz’), tuli̮s ’tavasz; tavasszal’; md.  (E.) tundo, (M.) tunda ’ua.’; finn touko ’magvetés; (növekedő) vetés; vetésidő’ [fgr. *toβkɜ ’tavasz’]. A permi szavak idetartozása esetén esetleg egy ’árad, ömlik, emelkedik, nő’ alapjelentés is kikövetkeztethető, ily módon eredeti igenévszóról van szó; az évszakok és a tipikus természeti jelenségek és munkák kapcsolatához vö. →kikelet, →nyár² stb.  ⌂  A szóvég denominális, esetleg deverbális -sz névszóképző; vö. →ravasz, esetleg →eresz.

☞ NyK. 68: 424; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1069