tarló A: 1212/ Tarlofew [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 328); 1256/ Kendurturlow [hn.] (OklSz.); * 1061/ [13. sz.] Bezegdtorloÿa [hn.] (Györffy: DHA. I: 168); 1381 Nadtarla [hn.] (OklSz.); 1395 k. tharlou (BesztSzj. 202.); 1470 tarros [sz.] (OklSz.); 1620 torró (MNy. 6: 273); 1736 tallón (MonÍrók. 11: 361); 1786 tarókat (NSz.); 1860 toru (MNyszet. 5: 90); nyj. tarú, tóró (MTsz.); tolla (ÚMTsz.) J: 1 1212/ ’szántóföld | Ackerfeld’ (↑); 2 1381 ? ’levágott fűféléknek, főleg a gabonának földben maradt szára; learatott gabonaföld | Stoppel; Stoppelfeld’ (↑), 1470 ’ua.’ (↑); 3 1405 k. ’kalász | Ähre’ (SchlSzj. 2127.); 4 1519 ’vetés, gabonaföld | Saat, Getreidefeld’ (JordK. 537); 5 1550 k. ’szalmaszál, szalma | Strohhalm; Stroh’ (KolGl.); 6 1590 ’másodkaszálású széna, sarjú | Grummet’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 58); 7 1790 ’borosta, sörte | Borste’ (NSz.) Sz: tarlóz, tallóz 1357 Kustorlozou [sz.] [hn.] ’kalászt szedeget a tarlón, kertben, mezőn böngészik | abstoppeln’ (MNy. 10: 427); 1898 Tallózás [sz.] ’(elszórtan található) ismeretanyagot összeszed | auslesen 〈abstr.〉’ (Nyr. 27: 504)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  KH. tarı̈γlaγ , tarlaγ ; csag. tarlaγ ; CC. tarlov ; oszm. tarla ; stb.: ’szántóföld’ [< török *tarı̈- ’megművel, beépít’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *tarlaġ lehetett; a szóvéghez vö. →gyarló, →tiló stb. A 2., 4. jelentés metonímia az eredeti 1. jelentés alapján; a 2. jelentésre a tarol (→tar¹) is hatással lehetett. – A magyarba a földművelési terminológia fontos szavaként került a honfoglalás előtt.  ⚠  A kunból való származtatása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 3: 361, 29: 278; Századok 1958: 305; TESz.; Ligeti: TörK. 77; EWUng.→ dara