tapsol A: 1416 u./¹ tapſolaſt [sz.] (BécsiK. 42); 1784 tapsalással [sz.] (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’tenyerét összeüti | Beifall klatschen’ # (↑); 2 1493 k. ’ujjong; tetszést nyilvánít | frohlocken; Beifall äußern’ (FestK. 44) Sz: tapsolás 1416 u./¹ (↑)

taps A: 1786 Taps (NSz.) J: ’a tenyerek összeütögetésével jelzett tetszés(nyilvánítás) | Applaus’

tapsikol A: 1797 tapsikolva [sz.] (NSz.) J: 1 1797 ’locsog; csobog | quatschen; plätschern’ (↑); 2 1810 ’〈kisgyerek〉 (többször) tapsol | Beifall klatschen 〈haupts. kleines Kind〉’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a tapsol származékszó. |  ⌂  A →top ~ tap igéből keletkezett gyakorító képzővel. A 2. jelentés metonímia.

A taps elvonás. |  ⌂  A taps a tapsol-ból nyelvújítási szóalkotásként keletkezett elvonással.

A tapsikol tudatos szóalkotás. |  ⌂  A tapsikol a tapsol szóból keletkezett játszi szóalkotással. Az 1. jelentéshez vö. →tapicskál.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik még származékszóként ugyanabból az alapszóból mint a tapsol: (R.) tapsog ’tapsol’  (1774: NSz.). A tapsikál ’tapsol ‹főleg kisgyerek›’  (1962: ÉrtSz.) játszi szóalkotással keletkezett a tapsikol alapján.

☞ TESz.; EWUng.→ tapsifüles, topUN UEW. № 1025