tambura A: 1626 tamburákkal (NySz.); 1627 tomburás [sz.] (MNy. 61: 490); 1643 tombora (Comenius: Jan. 169); 1777 Timbora (NSz.); 1795 tambra (NSz.); 1818 Támbura (NSz.); nyj. dombora (ÚMTsz.) J: 1 1626 ’lanthoz hasonló pengetős hangszer | Tanbur’ (↑); 2 1831 ’hosszúkás alakú, tollal pengethető népi hangszer, citera | Art Zither’ (NSz.)
Szerbhorvát jövevényszó. | ≡ Szbhv. tambura ’tambura’ [< oszm. tambura, dambura ’húros, ill. pengetős hangszer’]. Forrása: arab ṭanbūr ’ua.’. Az oszmán-törökből terjedt el. ≋ Megfelelői: újgör. ταμπουρᾶς; rom. tambură, (R.) tembur; stb.: ’ua.’. ⌂ A szó 1. jelentésében a zenei szaknyelvben, 2. jelentésében a nyelvjárásokban él.
☞ NytudÉrt. 71: 75; Kakuk: ÉlOsm. 386; TESz.; EWUng.