takar A: 1211 Thocorou [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. eleje/ tacaruta (KTSz.) J: 1 1211 ? ’〈termést〉 betakarít; arat | einbringen, ernten; zusammentragen, anhäufen’ (↑), 1495 e. ’ua.’ (GuaryK. 116); 2 13. sz. eleje/ ’vmibe göngyöl, vmivel körülvesz; fed, borít | (ein)hüllen; (zu)decken’ # (↑); 3 1535 k. ? ’gondoz, ellát | verpflegen’ (Zay: Lánd. 8), 1560 k. ’ua.’ (RMKT. 4: 28); 4 1549/ ’temet, eltemet | beisetzen, begraben’ (Tinódi: Cronica d1b); 5 [ki~] 1559 ’széthord, elpazarol, eltékozol | auseinandertragen, verschwenden’ (Székely I.: Krón. 163b) Sz: takaró 1211 [szn.] (↑); 1458 haythakarow ‹fn› ’lepel | Decke’ (OklSz.) | takargat 1506 takarghatham (WinklK. 89) | takarás 1511/ takarásnak ’gyűjtés, betakarítás | Sammlung, Einbringung’ (TörtTár 1903: 416) | takarmány 1560 k. ? Takar[many] (GyöngySzt. 940.); 1561 takarmani (MNy. 68: 92) | takarózik 1590 foͤ takarozot [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 91)

Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég gyakorító képzőnek tűnik. Lehetséges, hogy a palatoveláris párhuzamosság alapján a →teker szóval függ össze. Ebben az esetben a takar lehetett az elsődleges szó. A 2. jelentés volt bizonyosan az eredeti; az 1. jelentés a ’beburkol, betakar, becsomagol’ jelentésből jött létre mezőgazdasági szakszóként, és a termés betakarításának módját jelölte. A továbbiak főleg a 2. jelentés alapján jöttek létre.  ∼  Idetartozik: takart ’töltött káposzta’  (1795–1799: Ethn. 75: 591); önállósulás lehet a takart káposzta ’ua.’, tkp. ’betakart káposzta’  (1794: NSz.) szószerkezet jelzőjéből.  ⚠  Az ótörökből való származtatása téves.

☞ MNy. 6: 152, 307; TESz. takart a.; NytudÉrt. 89: 233; Benkő: ÁrpSzöv. 136; Benkő: FiktI. 159; EWUng.→ takarékos, takarít, takarodik, takaros, teker