tag A: 1372 u./ tagÿ (JókK. 162); 1435 k. tog (SoprSzj. 33.) J: 1 1372 u./ ’testnek elkülönülő (kiálló) része, testrész | Glied, Körperteil’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’vkinek a követője | Körper, Leib’ (BécsiK. 118); 3 1495 e. ’vkinek a követője | Anhänger(in)’ (GuaryK. 77); 4 1522 ’földterület egy darabja | Feldstück’ (MNyTK. 86: 52); 5 1535 k. ’vmely közösségbe tartozó személy | Mitglied’ # (Zay: Lánd. 29); 6 1551–1565 ’holttest | Leiche’ (NySz.); 7 1585 ’vminek jól elkülönülő része, eleme | Teil, Element’ (Cal. 1083 [ɔ: 1085]); 8 1857 ’játszópartner; vmiben résztvevő személy | Mitspieler; Teilnehmer(in)’ (NSz.); 9 1930 ’férfi, pasas | Mann, Quidam’ (Zolnay–Gedényi) Sz: tagol 1405 k. tagloth [sz.] ’testet levág, megcsonkít, feldarabol | Gliedmaßen abhauen, verstümmeln, zerstückeln’ (SchlSzj. 396.); 1508 ’üt, ver, rácsap | schlagen’ (NádK. 563); 1790 ’részekre bont, elemez | zerteilen, zerlegen’ (Nyr. 10: 309); 1792 ’tagolva mond | artikulieren’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 218) | tagos 1416 u./¹ tagoſbaknac ’testes, kövér | korpulent’ (BécsiK. 118) | taglal 1582 le thaglaltha ’üt, ver, rácsap | schlagen’ (MNy. 50: 206); 1819 ’részletez | detaillieren’ (Szily: NyÚSz.) | tagozat 1806 tagzat (Szily: NyÚSz.) | tagság 1831–1832 tagságra (MTTÉvk. 1: 31); 1834/ tagságról (NSz.) | tagosít 1835 tagosít ’taglal, tagoz, részekre oszt, szegmentál | gliedern’ (Tzs. Begliedern a.); 1842 ’földtulajdont egy darabban kijelöl | Grundstücke zusammenlegen’ (NSz.) | tagozódik 1858 tagozódik (BpSzemle 4/12–13: 330); 1892 tagozódást [sz.] (Ethn. 3: 327) | tagolódik 1875 nem tagolódnak fel (OrvH. 1875. okt. 24.: 859); 1895 tagolódtak (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az 1. jelentés látszik eredetinek, a többi végső soron erre megy vissza.

☞ TESz.; EWUng.→ szó-, tagbaszakadt, tagló, utó-