tű [7/1] A: 1395 k. arantheu (BesztSzj. 616.); 1416 u./² to̗ foc (MünchK. 25rb); 1542 u. gomboſthw (RMNy. 2/2: 149); 1547 Thugÿarto [szn.] (MNy. 13: 258); 1560 k. Tŏy (GyöngySzt. 287.); 1646 tüvecske [sz.] (Radvánszky: Csal. 2: 290); nyj. tí, tüjj (Nyatl.) J: 1 1395 k. ’vhová fölerősíthető, rászúrható díszítés; ruhadarab részeinek összeerősítésére alkalmazott eszköz | Brosche; Heftel’ # (↑); 2 1416 u./² ’varrásra, kézimunkázásra szolgáló vékony, hegyes eszköz 〈szerszám alkatrész is〉 | Nadel 〈auch als Werkzeugteil〉’ (↑); 3 1790–1799/ ’növények szúrós, tű alakú levélkéje; növény tüskéje | Nadelblatt; Stachel 〈Bot〉’ (NSz.); 4 1962 ’gátnak függőlegesen állított, rúd alakú alkotóeleme | Nadel eines Wehrs’ (ÉrtSz.)

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ő ~ -ű képzővel a →tövik ’befúr, becsavar, behatol’ v nélküli tőváltozatából. Az alapszó v-s tőváltozathoz vö. a tüvecske  (↑) származékszót. A v nélküli tővaltozatú igékből keletkezett hasonló folyamatos melléknévi igenekehez vö. →hű¹. – Az 1. jelentés lehetett az eredeti; a 2–4. jelentés metafora. – Szólások a kifejezéssel: tűvé tesz, (R.) tűvé csinál: ’nagyon keres vmit’  (1789: Kazinczy: Lev. 1: 385).

☞ TESz.; EWUng.→ tövikUN UEW. № 1045