tőle A: 13. sz. eleje/ tule (KTSz.); 1372 u./ ew tewle (JókK. 10); 1416 u./³ o̗ to̗llo̗ (AporK. 89); 1456 k. thÿ teletekh (SermDom. 2: 256); 1526 twlle (Zolnai Gy.: Nyelveml. 257); 1527 ÿtÿle (MNy. 6: 229); [1535] ̇tẏw̋ledẏs (KL. 138.); 1620–1718 tűlő (SoprSz. 36: 325); nyj. tellem (ÚMTsz.); töllë, tűlle, tűlö (Nyatl.) J: 1 [vonzatként] 13. sz. eleje/ ’attól, akitől vmi ered, akitől a cselekvés kiindul (különösen szenvedő igék mellett) | von 〈haupts. bei passiven Verben〉’ # (↑); 2 [vonzatként is] 13. sz. közepe/ ’vkitől, vmitől eltávolodva, eltávolítva | von’ # (↑); 3 1416 u./¹ ’mint én, mint te stb. 〈összehasonlításban〉 | als er 〈vergleichend〉’ (BécsiK. 7); 4 1495 e. ’általa; részéről | seitens, von’ (GuaryK. 20); 5 1526 e. ’vele | mit ihm’ (MNy. 43: 158); 6 1526 ’közvetítésével, általa | durch’ (MNy. 37: 205); 7 1590 ’miatta | wegen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 166); 8 [ ~d] 1771 ’〈állatterelő szóként〉 jobbra! | rechts! 〈als Treibew〉’ (NSz.); 9 1826/ ’vki felől ugyan | von jmdm aus’ (NSz.) – De vö. 12. sz. vége/ gɩmɩlcetvl ’〈különböző igék vonzataként〉 | von, aus’ (HB.)

Ragszilárdulás eredménye. |  ⌂  A től  (↑) szóból keletkezett -e E/3. személyű birtokos személyjellel. A tőle alak mellett létrejött birtokos személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. A jelentések az alapszóból magyarázhatók. A 8. jelentés metonimikusan keletkezett a mezőgazdaság szókincsében. – A től ugyancsak ragszilárdulás eredménye. A →tő-ből keletkezett -l ablatívuszraggal. Eredetileg határozószó volt, amelyből az ősmagyarban névutó keletkezett. Ez a névutó az ősmagyar kor végén vagy az ómagyar kor elején határozóraggá alakult: 13. sz. eleje/ keʒdetuitul ’kezdettől’  (KT.). Ez raghalmozással jött létre a tőle szóból (a tőlemtől, tőledtől stb. megválva szókapcsolatban): 1416 u./¹ to̗llèdto̗l, to̗lleto̗l ’nélküled, nélküle’  (BécsiK. 8).

☞ Berrár: TörtMondt. 38; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 232; EWUng.→ tőUN UEW. № 1053