tüsszent A: 1590 Tperuͤszentes [ɔ: Tpruͤszentes] [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 111); 1595 Teüʃʒentenni [sz.] (Ver. 101.); 1604 trpuͤʃʒentec (Szenczi Molnár: Dict.); 1621 tuͤʃʒʃʒentec (Szenczi Molnár: Dict.); 1791/ Trüsszentek (NSz.) J: ’csattanó hangú erős kilégzést végez | niesen’ #

tüsszög A: 1748 tprüszög (NySz.); 1764 tüszszögést [sz.] (NSz.); 1842 trüszög (NSz.); nyj. tisszëg (Nyatl. 552.) J: 1 1748 ’〈ló〉 prüszköl | schnauben 〈Pferd〉’ (↑); 2 1764 ’többször egymás után tüsszent | wiederholt niesen’ # (↑); 3 1833 ’〈lábbeli〉 járás közben sajátos szuszogó hangot ad | während des Gangs schnaufende Töne von sich geben 〈Fußbekleidung〉’ (NSz.); 4 1842 ? ’mérgelődik | sich ärgern’ (↑), 1882 ’ua.’ (NSz.); 5 1881 ’〈gép, különösen mozdony〉 pöfög | pusten 〈Maschine, haupts. Lokomotive〉’ (NSz.); 6 1901 ’pityereg | weinen’ (MTsz.)

tüszköl A: 1789/ tüszköl (NSz.); 1798 trüszkölve [sz.] (NSz.); nyj. tücköl (ÚMTsz.) J: 1 1789/ ’többször egymás után tüsszent | wiederholt niesen’ (↑); 2 1825 ’〈ló〉 prüszköl | schnauben 〈Pferd〉’ (NSz.); 3 1848 ’mérgelődik | sich ärgern’ (NSz.); 4 1871 ’〈gép, főleg mozdony〉 pöfög | pusten 〈Maschine, haupts. Lokomotive〉’ (NSz.); 5 1893 ’〈gyertya〉 pislákol | blinzeln 〈Kerze〉’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő szorosan összefügg a →prüszköl szócsalád tövével; a szó eleji mássalhangzók viszonyához vö. →prücsök ~ →tücsök. A végződés -nt mozzanatos-műveltető, valamint -g, ill. -köl gyakorító képző. A tüsszög 4. és a tüszköl 3. jelentéséhez vö. →fúj. A tüszköl 5. jelentése metafora a pislogás mint meg-megszakított folyamat alapján.

☞ TESz.; EWUng.→ prüszköl